Nagyfeszültség van köztetek, aminek az egyik oka, hogy a maifiatal munkavállalók elvárják, hogy a munka és a magánélet egyrészt különüljön el, másrészt a munkáltató tartsa tiszteletben az idejét. Nem akar rendelkezésre állni 5 után is, vasárnap meg végképp nem, még akkor sem, ha csak egy dolgot akarsz neki mondani, ami 2 perc, és egyébként az miatta igazán fontos, nem is miattad!
Igen, tudom, hogy neked akkor pattannak ki a fejedből a legjobb ötleteid, akkor van időd arra, hogy végig futtasd, lezárd a napot, a hetet, megtervezd a következőt. Teljesen természetes, hogy ezt azonnal szeretnéd megosztani azzal az alkalmazottaddal, akit ez érint, esetleg még a véleményét is szívesen kikérnéd egy azonnal meghozandó döntésedben.
Ő viszont szeretné, ha tiszteletben tartanád azt, hogy munkaidőben – meg talán egy kicsit azon túl is – életét és vérét adja a cégedért, az álmaidért, de az azon túli időben nem akar ezzel foglalkozni. Még annyira sem, hogy elolvasson egy üzenete tőled. Meg akarja élni a barátaival, a családjával, a szerelmével, a Netflixxel, a Tinderrel, az aktuális játszótársaival a szabadidejét. Nélküled. Neked ott nincs helyed. Nincs helye egy “csak elküldöm, különben elfelejtem ezt a visszajelzést megadni neki” üzenetnek sem.
Tudja, hogy így tudja fenntartani az egészséges élete rendjét. Így tud visszatöltődni. Így tudja megelőzni a kiégést. Így tudja táplálni, megtartani, építeni a személyes kapcsolatait, a magán életét. Hol tanulta ezt meg? Sehol. Zsigerből érzi, tudja – talán látott elrettentő példákat a családjában, a környezetében -, hogy semmi nem ér annyit, hogy ne legyen magánélete.
Nem szeretne azért dolgozni 15-20-30 évet lehajtott fejjel – a világba való kitekintgetés nélkül – annak a reményében, hogy akkor, egyszer majd nagyon jó lesz. Ő most akarja, hogy jó legyen. Persze legyen egyre jobb. Hajlandó is áldozni érte. Nagyon sok karrieristával találkozom köztük is. Csak ők máshogy karrieristák, mint Te. Talán okosabban?! Talán arra, amire te közel az ötvenhez, a statisztikák alapján legalább egy váláson már túl és számottevő a valószínűsége, hogy már egy karrier újratervezésen is átestél, rájöttél, hogy fontos időt szánni magadra is. Mert Te nem a munka vagy. Te te vagy. Na, ők ezt tudják. És nem engednek belőle.
Szokták mondani személyiségfejlesztők, hogy az idegesít minket a másikban, ami vagy bennük is ott lakozik, vagy amit mi is szerettünk volna elérni, de mi valahogy, valamikor ezt feladtuk.
Ez a helyzet. Nincs semmiféle olyan ebben, hogy direkt ki akarnának készíteni, hogy ne lennének céljaik, hogy ne akarnának elérni nagy dolgokat, hogy ne akarnának fejlődni.
Egyszerűen meghúzzák a határokat. Ami azért fura neked, mert amikor te voltál ennyi idős, akkor neked az (rang)idősebbek mondták meg, mik lesznek a határaid. És te jógyerek, sikerorientált vállalkozóként mindent megtettél annak érdekében, hogy kitöltsd ezt a határt!
Leave A Comment