Kezd repedezni a dobhártyám attól a sok „mutassuk meg, azért jó nálunk dolgozni, mert mi senkit nem építettünk le a COVID alatt” harsogástól. Már most leszögezem, hogy minden tiszteletem azoké, akik elég tőkeerősek és találékonyak voltak ebben az időszakban ahhoz, hogy meg tudják tartani minden egyes munkavállalójukat. Kívánom, hogy az elkövetkező egy évben is ez legyen igaz minél több cégre!
Azonban ennek a gondolatnak a felületessége súrolja a felelőtlenség határát! Már megint csak a felszínt kapargatjuk?! Lehet az én környezetem a „szerencsétlenekkel” van kikövezve, de miattuk és nekik üzenem:
Mikor tartsd meg a munkavállalóidat? És melyiket?
Hoppá! Nyugi! A zsoldos nem rossz dolog. Ha ezen most felháborodsz, hogy zsoldosnak titulálom a munkatársaidat, akkor segít a Genfi Egyezmény meghatározása.
Zsoldos: olyan fegyveres, aki pénzért, hivatás-szerűen aktív fegyveres szolgálatot vállal, kifejezetten fegyveres összeütközés céljával, olyan közösség érdekében, amelyhez egyébként nincs köze és olyan pénzbeli juttatásért, amelynek összege meghaladja az ott szolgáló helyi katonák fizetségét. A hivatásos katonától a magasabb zsold és a morális elkötelezettség hiánya különbözteti meg. Általában jellemző rá a mobilitás és a professzionalizmusra való törekvés
Őszintén! Hány olyan munkavállalód van, akiért tűzbe tennéd a kezedet
és azt érzed. hogy „bárcsak a Tündiből lenne még 10”?! Egy cégnél általában a munkavállalók 20%-a ilyen. Jó esetben! A többiek a tömeg.
Hogyan szoktam emberek – munkavállalók – sorsát meghatározó döntéseket meghozni?
Ez az aranyszabályom eddig mindig működött: „Egy elküldött munkavállaló helyére legalább kettő érkezik”
Ezt a cikket úgy írom, hogy – ha igazán ismersz, tudod rólam – a munkavállalók érdekeit teljes mértékben támogatom minden helyzetben. Igazándiból ők az én küldetésem.
DE! olyan vállalkozásoknak szeretnék szolgáltatni, ahol a tulajdonos nem teszi be a nyakát a béklyóba, csak azért, hogy egy irreális „tarts meg mindenkit, mert akkor vagy jó ember, jó vállalkozó” reklámszövegnek megfeleljen. Sokkal inkább hoz meg minél hamarabb kemény döntéseket annak érdekében, hogy továbbra is nap mint nap motiváltan gondoljon a cégére.
Nekem ez a két mantrám, ami segíteni szokott ezekben a döntésekben:
annak a munkavállalónak, akit elbocsájtok. Hiszen, ha nem elkötelezett, akkor valahol máshol van az igazi helye. Éppen ideje, hogy megtalálja!
Sokkal többet ér, ha magamat – és a családomat – tartom anyagilag és mentálisan egészséges helyzetben, mert nap végén mindig rajtam múlik minden.
Ha másért nem, akkor az összes többi munkavállalódért tedd ezt meg!
Virtuális ölelés,
Veled vagyok!!!
Leave A Comment